A tökéletes nőnapi ajándék
Egyszer volt, hol nem volt, egy modern világban, ahol a kerítés nem kolbászból van, a felhők nem vattacukorból és a mesék sem mindig úgy végződnek, ahogy azt a klasszikusok megírták, élt a tündérien reális főszereplőnk, Kata, a tündéranya.
Kata nem egy hagyományos tündéranya volt. Nem, ő inkább egy szuperhős, akinek a varázserejét a kávé és a humor adta. Nap, mint nap egyensúlyozott és csatázott a munka-gyerekek-háztartás háromszögben, miközben megpróbált rendesen aludni is.
Kata tündéranya napjai mindig egyenesen a káosz közepén kezdődtek és ott is végződtek. Reggelente, amikor még a világ csak alig ébredt, Kata már a konyhában állt, és kávézott egy cseppnyi reménnyel a csészéjében, hogy a nap valahogy normálisan fog elindulni. De természetesen, ez a reggel sem volt más, mint a többi. Zsófi elvesztette a fogkeféjét, Peti eldöntötte, hogy az egész reggelit a falra kellene kenni, és Pali képtelen volt megtalálni a zoknija párját. Varázslatra lett volna szükség, hogy valaki megtalálja a rendet ebben a káoszban. Kata a kávé erejével felvértezve próbálta a katasztrófáktól megmenteni a reggelt.
De a nap a káoszban is elindult, mindenki a helyén, a gyerekek az iskolában, Pali is elindult dolgozni és Kata is a munkába igyekezett, miközben megpróbált nem belehalni a túlzott kávéfogyasztásba. A munkahelyén még nagyobb kihívások vártak rá. Az iroda leginkább egy varázsló akadémiához hasonlított, ahol senki sem találta meg a varázslatos képességek gyakorlati alkalmazásának módját. Így Kata minden nap szembeszállt a munkahelyi káosz sűrűjével, amelyhez egy jó adag szarkazmus és humor volt a legjobb fegyvere.
Ahogy közeledett a tavasz, vele együtt közeledett a tavasz első ünnepe, a Nemzetközi Nőnap, és Kata tudta, hogy a családja és kollégái már azon gondolkodnak, hogy milyen különleges ajándékkal lephetnék meg. A férje, Pali, aki néha kissé hajmeresztő, de egy áldott jó lélek óriási szívvel. A gyerekek, Zsófi és Peti, a maguk szeretetre méltó csibészségével, igazi jó gyerekek. Ők hárman minden erejükkel próbáltak valami „csodás” dolgot készíteni. A kollégák pedig… nos, számukra még mindig a „tündérek varázslatos lények” kategóriába tartozott és igazából lövésük sem volt, mivel lephetnék meg.
Amikor az ebédszünet beköszöntött, és Kata kiszaladt egy gyors szendvicset enni, visszatérve egy kis meglepetés várt rá az irodában. Egy hatalmas virágcsokor „Tökéletes Anyának” felirattal várta az asztalán. Kata megpróbált nem felháborodni, hogy a kollégák mennyire melléfogtak a jellemzésével. Végül is, ki lehet teljesen tökéletes anya, ha a reggelit három különböző katasztrófával kezdi?
Hazatérve Kata minden alkalommal szembesült egy újabb kihívással: a háztartással. A konyha úgy nézett ki, mintha egy mini-tornádó söpört volna át rajta, a gyerekek szobája megannyi csapda volt, a nappali pedig úgy nézett ki, mintha egy török hadsereg épp visszavonult volna belőle. Pali és a gyerekek a nappaliban próbáltak valamiféle „nőnapi meglepetést” készíteni. Kata közelített a táborhoz, és meglepetten látta, hogy a család mindenféle eszközt és felszerelést használt fel a „művészeti alkotáshoz”. Közben a kanapén megpróbálták elrejteni a rejtélyes foltokat, a falak pedig az eldugott művészi kísérletek bizonyítékát hordozták.
Ahogy egyre közelebb lépett, megpillantotta a remekművet. Egy hatalmas plakátot, tele vicces rajzokkal és dicsérő szavakkal. Zsófi és Peti mindent beleadva rajzoltak és írtak olyan dolgokat, mint „A világ legjobb anyukája” és „Kata tündérien vicces és egy szuperhős„. Kata szeme megtelt könnyel, miközben megölelte a családját, és tudta, hogy nincs szüksége semmilyen más ajándékra.
A napok mindig ugyanúgy kezdődtek és végződtek: kávéval, humorral. Mert tudta, hogy ha nincs meg a humor, akkor a káosz nyer, és ha nincs meg a kávé, akkor a fáradtság. De Kata nem csak a káoszt látta mindenhol – néha még egy kis varázslatot is felfedezett. Mikor a gyerekek váratlanul csendben játszottak, vagy Pali felajánlotta, hogy elkészíti a vacsorát, Kata tudta, hogy ezek az apró pillanatok azok, amiket tiszta erőből meg kell élnie. A varázslat mindig ott volt az életükben, a szeretet és a család, akik minden nehézség ellenére a világ legjobb ajándékai voltak számára.
Így éltek boldogan és elég viccesen, mindörökké.
