A tavaszi frissesség ára
Szombat reggel (na jó inkább délelőtt) ülök a kedvenc fotelemben, kavargatom a kávémat és próbálom minden lelki erőmet összeszedni, hogy legalább elméletben, csak magamnak készítsek egy listát azon teendőkről, amiket „tavaszi nagytakarítás” címszóval el kellene végeznem. Vagyis inkább végeznünk, mert a család többi tagja is masszívan részese lesz ennek a globális játéknak.
Ahogy a kávémat szürcsölöm, és a szemem végigszalad a lakáson, már készen is van a végtelennek tűnő lista. Azok a kegyetlen tavaszi napsugarak, melyek egyszerre töltik fel a lelkünket és ragyogják be a napunkat, fényt derítenek minden rejtett porcicára, minden légypiszokra az ablakon. Behúzom a függönyt, hogy ne is lássam, de abból meg csak a por száll és a mögötte lakó pók hálóját is tönkreteszem. Nincs menekvés! Itt már csak a tavaszi nagytakarítás segíthet. A tavaszi nagytakarítás, az az össznépi extrém sport, amire mind készülünk az első tavaszi napsugarak megjelenésétől és aminek nincsenek aranyérmesei, csak kimerült, poros ruhájú résztvevői.
Mi motivál?
A tavasz, a természet újjászületésének ideje, amikor a virágok kibújnak a földből, a madarak dalolnak, és az emberek újra felélednek a hosszú tél után. De vajon miért érzünk késztetést tavasszal, hogy kifordítsuk a lakást a sarkaiból és megcsináljuk a tavaszi nagytakarítást? Lehet, hogy a tavaszi nagytakarításnak valójában mélyebb pszichológiai háttere van, mint gondolnánk? Ott van az a különös érzés, hogy a tavasz hoz magával valamiféle újjászületést. Ahogy a természet megújul, úgy érezzük, hogy nekünk is ki kell nyitnunk az ablakot és friss levegőt engednünk a lelkünkbe. És mi lehet jobb módja ennek, mint egy jó alapos takarítás? Hiszen ahogy a port törölgetjük, úgy töröljük le magunkról a tél fáradalmait is.
Ne feledkezzünk meg a másik nagy motivációról: a húsvéti vendégek érkezéséről sem. A vendégek, akiket mindig megpróbálunk lenyűgözni. Mert ugye senki sem akarja, hogy a vendégek egy kis dzsungelbe csöppenjenek, amikor belépnek az ajtón. Nem, sokkal inkább arra törekszünk, hogy a lakásunk úgy nézzen ki, mintha épp az IKEA katalógus fotózásának helyszíne lenne. És bár nem az ÁNTSZ jön, hanem a nyuszi, mind igyekszünk kitenni magunkért. Ott motoszkál bennünk, hogy „mit fognak szólni”! De ha egészen őszinte akarok lenni, én nem ezért csinálom. Egész egyszerűen így érzem jól magam!
Hogyan kezdek hozzá?
Mint minden komoly sportesemény, a nagytakarítás is a felkészüléssel kezdődik. Beszerezem, vagy pótolom a szükséges takarítóeszközöket és takarítószereket. Napokkal az esemény előtt már folyamatosan készülök mentálisan és jelzem a család felé is, hogy mi fog történni. „Igen, az ablakokat is, az ágy alatt is, a sarkokat, a függönyöket, szőnyegeket, stb….”
Mire beköszönt a nagy nap, a buli kezdetének napja, már totál készen vagyok, hogy mi minden vár ránk és legszívesebben kiszaladnék a világból. Még mindig nem tudom, hogy feladatkörönként vagy helyiségenként fogunk-e haladni, de így is, úgy is gyilkos lesz.
Erős kezdés
A legnagyobb mumus, az ablakpucolás. Na persze annak idején ki gondolt arra, hogy a szép világos lakás ablakait majd pucolni is kell! Kívülről több kiló kosz, bogárpiszok és maradvány az üvegen, a szúnyoghálókon, a kereteken és a párkányokon. Szerencsére belül kicsit talán kevesebb a feladat. Talán…. Mert ahogy a függönyt elhúzom, száll a por belőle, a mögötte lakó pók érzi, hogy itt az ideje odébbállni. Szóval kezdődhet a függönymosás, pókhálózás mindenhol, mindamellett, hogy az ablakpucolást is folytatni kell.
De ez csak a bemelegítés volt! Ahogy az ablakok egyre jobban csillognak a tisztaságtól, és a napsugarak egyre intenzívebben ragyogják be a lakást úgy látszik egyre jobban a por a konyhaszekrényen. A szekrényajtó pici peremein és a nyitott polcokon. De ha már egyszer nekiállok és kívülről áttörlöm, nyilván nem állok meg ennyinél és a szekrényeket, fiókokat belülről is kitakarítom. Ha pedig már itt járok, egy kicsit selejtezek is. És itt vesztem el nettó egy teljes napra a konyhában.
Nyakig a melóban
Most, hogy az igazán kemény résszel megvagyok, a folytatásban, a kisebb helyiségek felé veszem az irányt, a fürdőszoba és a WC a következő cél. De még jobb ezt a részt teljesen kiszervezni, fenntartva természetesen az ellenőrzés jogát! Ezek a helyiségek, bár kisebbek, de a feladat korántsem egyszerű. A portalanítás itt kisebb feladat, ám a sarkok és a bennük megbúvó lerakódások egy nedves rongynál többet igényelnek. Ide már be kell vetni a nehéztüzérséget és végig sikálni a csempét, szanitereket és csaptelepeket. Minden csillog-villog itt is, mehetünk tovább.
Következzen a hálószoba, egy viszonylag egyszerű hely a szokásos rutinfeladatokkal, portörlés, ágyneműcsere, matracporszívózás. Persze lehetne tetézni a dolgot a gardrób kitakarításával, rendszerezéssel, selejtezéssel, de nem vagyok hajlandó! Nem! Ehelyett egyszerűen becsukom az ajtót és nem veszek tudomást róla. Ez önmagában egy akkora projekt lenne, mint az egész tavaszi nagytakarítás. Nem beszélve a hozzá szükséges idegállapotról, ami most nincs meg. Szóval a gardrób marad máskorra.
Az igazán embert próbáló feladat
A másik helyiség, ami szintén csak erős idegzetűeknek való, az a gyerekszoba. De ez sajnos nem megúszható! Nagy levegőt veszek (többet is) és bemegyek. Megpróbálom visszafogni magam és nem kirédzselni az első öt percben (ahogy a gamerek mondják szépen magyarul a „rage”=düh angol szót használva). Az alapos takarítás mellett itt egy rendrakás is szükséges. Bár, ha a szoba tulajdonosát kérdezzük, minden úgy van jól, ahogy van, de anyának másak a standardjai. És ez egy magányos harc, úgy a leghatékonyabb, ha a szoba tulaja nincs is otthon és csak a végeredményt látja meg. Na nem mintha feltűnne neki!
A többi helyiség és feladat már sétagalopp. A nappali berendezése szerencsére kicsit minimalista, így kevés a porfogó és a kanapé lehúzható huzatát is egyszerű tisztán tartani, mert csak lehúzom és bedobom a mosógépbe. Nem kell kárpittisztítóval dörzsölni, porszívózni, utána szárítgatni. És mivel remekül ráfeszül a huzat a vázra és a párnákra, ezért nem is vasalom. Ja, amúgy a függönyöket sem vasalom. Azért van egy határ! Az előszoba az eddigi helyiségekhez képest semmiség, nem is érdemel külön bekezdést.
A boldog befejezés
Most, hogy minden szoba minden szeglete ragyog a tisztaságtól, még akkor is, ha UV lámpával világítjuk át, nem marad más hátra, csak a finomítás. A porszívózás és felmosás, valamint a tökéletes rend megalkotása, ahol minden tökéletes szögben tökéletesen a helyén van. Ezután fáradtan, de boldogan esünk össze. Szeretném ezt az állapotot konzerválni az örökkévalónak, de tudom, hogy ez lehetetlen. Hisz ez nem egy múzeum, itt lakunk! És ahogy elégedetten végig nézünk ezen a tökéletes állapoton, már el is illant. Már valaki ujjlenyomata látszik az üvegajtón, kívülről pedig a kíváncsiskodó kutyaorrok nyoma látható. De akkor is elmondhatjuk, hogy megcsináltuk! És ahelyett, hogy ezek után kipihennénk magunkat, tábort verünk a fantasztikusan tiszta konyhánkban és nekiállunk sütni-főzni. Mert mi így pihenünk!
